Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)

A nő helyzete a magyar magánjogban

22 pesti esküdtszék is alkalmazta nem ugyan a tue la, hanem a tue le elvét, ametinyiben egy iszákos férje által holtravert és agyonkínzott nőt, aki férjét baltával agyonütötte, felmentett. A házassági akadályok közül kettő érdekli a nőket különösen. Az, hogy katonatiszt nem házasodhatik óvadék nélkül

1

0 és az, hogy az özvegy vagy elvált nő tíz hónapig kénytelen várakozni, ha férje halála vagy az elválás után újra Hymett láncai után vágyódik.

11 Az a szerencsétlen hozomány, különösen annak hiánya, habár a törvény nem minősítette házassági akadálynak, sok könnyet fakaszt a boldogság után epedő leányok szemében; a várakozási idő alól azonban, ha van jó orvosi bizonyítvány, az igazságügyminiszter felmentést ad.

1

2 Egy tiltó akadály azonban hiányzik a mi jogunkban is, ez az orvosi beleegyezés hiánya. Aki úgy, mint én, sokat foglalkozott válóperekkel, igazat fog adni annak az amerikai törvényhozásnak, amely nem engedi meg a házasság megkötését, míg a jegyesek hatósági orvos bizonyítványával nem igazolják, hogy testileg egészségesek. Hány tuberkulózisban és hány fertőző betegségben szenvedő ember köt Magyarországon házasságot, gyakran jóhiszemben és szerencsétlenné teszi különösen a nőt, aki maga éveken át kínos bajokban nyomorog és gyermekeket hoz a világra, akiknek jobb lett volna meg nem születni. Az embernek elfacsarodik a szíve, ha látja, miként sorvad egy ártatlan szüziességében házasságra lépő fiatal teremtés egy titkos méreg hatása alatt. És ez a magyar törvény szerint még nem is képez válóokot. Itt is a társadalomnak kellene segíteni. A nőegyletek is tehetnének valamit. Kötelezővé kellene tenni, "> Hj. t. 26. §. 1

1 Hj. t. 24. §. 1

2 Ugyanott.