Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

Az emberi lélek és értéke

6 nézetekkel kapcsolatban évezredeken át fenntartotta magát és fentartja magát ma is. A skeptikus tudomány az, amely ezt a dualizmust első tagadni kezdi, felállítja a tételt: „csak azt hiszem, amit tudok és csak azt tudom, amit be tudok bizonyítani". De már Shakespeare mondotta: vannak dolgok, amelyekről a ti iskolai bölcsesógtek álmodni sem mer, ós nem kell spiritisztáknak lennünk, hogy a skeptikus tudomány fenti tételét viszszautasítsuk. Elég az emberi tudás korlátoltságára és arra utalnunk, hogy a hitnek más forrása is van mint a tudás. Ez a másik alap az érzés. Az érzés is tévedhet, de ha az érzés évezredeken keresztül millió ós millió embernél ugyanazon képzeteket teremti, ha az a földkerekségnek egymástól teljesen elszigetelt népeinél az emberi agy fejlődésének természetes következménye gyanánt azonos eredményekre jut, akkor ez az érzés létjogosultságot követel magának a tudománynyal szemben is. Az őskori embernél a vallás tulajdonképen a lélek felismerésével kezdődött.* Látta az agyonvert ember merev hulláját, mely még pár perccel előbb mozgott, harcolt, élt, látta a kiomló vér párolgását ós a pára eloszlását és azt kérdezte? Mi volt az, ami ebben élt ós hová lett az ami itt élt ? Kiadta lelkét, volt a felelet. Érdekes, hogy a magyar nyelvnek a lélekre ós a lélegzésre azonos gyöke van, bizonyítéka annak, hogy az ős magyarok sok más néppel együtt abban a hitben voltak, hogy a lélek a lélegzés megszűnésével lehelet alakjában távozik a testből. Már az utolsó két jégkorszak közötti időben tehát legalább 20.000 évvel Krisztus születése előtt nyomaira találunk az animizmusnak, vagyis az ős* D. L. Beinhardt, Del· Mensch zur Eiszeit in Europa. München, Verlag von Ernst Reinhardt II. kiadás 1907.