Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)
A házassági elválás problémája
36 de ha a társadalom helyes érzékére támaszkodva valakit erkölcsileg elitélt, akkor vonja le ebből a konzekvenciákat és elnézésével ne bátorítson fel másokat a társadalmi rendet és erkölcsöt sértő magaviseletre. Amily eminens érdeke azonban a társadalomnak a könnyelmű válások megakadályozása, ép oly eminens érdeke az, hogy a szerencsétlen házasságok vaskényszerrel fenn ne tartassanak. A társadalomnak ugyanis nem az az érdeke, hogy minden viszony, melyet az állami törvény házasságnak, a róm. kath. egyház épen szentségnek dekretál, csupán az elv kedvéért egy noli me tangere legyen, hanem az a társadalom érdeke, hogy az embereknek házasságban való együttélése az egyént a köz iránti kötelességei teljesítésében elősegítse, hogy a házassági viszonyban való élés a társadalom alapját képező családnak való élést eredményezze, az egyénben az altruizmust a családi erényeket ós a családtagok érdekében való munkálkodás kötelességét felébressze és fokozza, szóval az a házasság kell a társadalomnak, amely a családi erények melegágya, mely azt az eszményt, hogy a társadalom erényekben és erkölcsökben tökéletesedjék szolgálja. A családokból áll a társadalom és ha az erkölcs a családokban megromlik, beáll az az állapot, amelyről a költő mondja : „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől 's rabigába görnyed." Nyilvánvaló ebből, hogy a társadalomnak nem állhat érdekében oly házasság fentartása, amely nem teljesiti azt a feladatot, amelyet az a köz érdekében teljesíteni hivatva van. Kétségtelen, hogy azokban az esetekben, amidőn az egyik házastárs kötelességeit a másikkal szemben súlyosan megszegi, joggal feltételezhető, hogy az ilyképen feldúlt házasság nem lesz többé a társadalmi cél elérésére alkal-
