Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

Quo vadís?

30 az űrben és ma kerekszámban egy billió kilométer távolságban van attól a helytől, hol Krisztus urunk idejében volt, ez azonban helyzetünket a tejút rendszerében észrevehetőleg nem befolyásolta, mert egy billió kilométer a mindenségben egy elenyésző rövid vonal. Ha ezen égi testeket minőségükre nézve vizsgáljuk, folytonos alkotást és pusztulást tapasztalunk. Óriási gázködök, melyeknek térfogata sok ezerszer nagyobb, mint a mi egész naprendszerünk térfogata sűrűsödés és az űrben myriádszámra kosmikus gyorsasággal rohanó meteorok beleütközése folytán meggyúlnak és izzóvá válnak és egy központ körül forogva karikákat röpítenek ki az űrbe, amelyek gömbökre szétválva a nehézség törvényénél fogva egy központ körül forognak. A központ lesz a körülötte repülő bolygók napja. Az alakulás ezen folyamában a keletkező naprendszer minden alkatrésze persze még izzó test, sok ezer Celsius fok hőséggel és millió és millió éveken keresztül ezen égi testen nem képzelhető a miénkhez hasonló szerves élet. Millió és millió évek múlva a kiröpített bolygók megkérgesednek, a központ tói távolabbiak és a kisebbek korábban, a közelebbiek és nagyobbak később. Víz és föld képződik rajtuk és ősalkotás folytán természeti törvény erejénél fogva keletkezik rajtuk a szerves élet. A szerves élet törvénye folytán a legprimitívebb növényformákból az állatvilág és ennek kiiejlődésével végre gondolkodó lények, emberek keletkeznek. Miután a természettudósok műszereik segítségével kétségtelenül megállapították, hogy az anyag az egész mindenségben egy és ugyanaz, a legtávolabbi égitest anyaga ugyanazon elemekből van alkotva, mint földünké és miután az erő és az energia, amely ezen anyagot élteti és mozgatja és melyet mi hivő keresztyének Istennek nevezünk, az egész mindenségben szintén ugyanaz, nem lehet semmi kétség az iránt, hogy a most még izzó állapotban lévő Arcturus bolygóin millió és millió évek múlva éppen oly gondolkodó és érző, tudás után vágyó és a tökéletes-