Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)
A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban
18 külömben, a ki kardinális korában a nepotizmus ellen erősen kikelt, mint pápa unokaöccsét Caraffa Károlyt, akinek a mint ő maga mondotta, karja könyökig vérbe volt mártva, kardinálissá nevezte ki, másik két unokaöccsének pedig hercegségeket adott. Midőn meghalt a római nép összetörte még életében felállított szobrát és annak a tiarával ékesített fejét végighurcolta az utca sarában. Az ellenreformáció egyik legpregnánsabb alakja volt V. Pius pápa. Családi néven Ghislieri Mihály, alacsony származású, már 14 éves korában dominikánus barát. Kora ifjúságától kezdve a legnagyobb nélkülözésekhez szokva, pápa korában is megmaradt egyszerű, puritán életmódjánál. Szigorúan megtartotta a böjtöt, durva ruhában járt, idejét imának, ájtatosságnak és az inquizíciónak szentelte. A nép el volt ragadtatva midőn a pápa az ünnepi körmenetben hajadonfővel és mezítláb az őszinte kegyesség kifejezésével arcán, ősz fehér szakállal végig haladt Róma utcáin. Jószívű és barátságos tudott lenni, de a bűnpörökben hozott ítéleteket soha sem enyhítette, mindég azt találta, hogy azok túl enyhék. Katholikus írókat, kik irataikban szabadabb véleményt mertek nyilvánítani, irgalom nélkül kivégeztetett. Azzal gyanúsították, hogy a Bartholomaeus-éjszakát ő készítette elő, bizonyos hogy Medici Katalinhoz írt levelei alkalmasak voltak, a gyilkosokat tetteik végrehajtására serkenteni. „Nem lehet Istennek tetszőbb dolgot cselekedni, írja a pápa, mint ellenségeit, a római katholikus egyház ellenségeit üldözni.* Nem elégedett meg azzal hogy az inquizíció az új bűnöket büntette, 10—20 év előtt történtek után is kutatott. A vasárnapot szentségtelenítőknek és Istenkáromlóknak átszúratta nyelvét és a gályákra küldte őket. A szerzeteseket és apácákat annyira megrendszabályozta, hogy közülök sokan kereket oldottak és ott hagyták a zárdát. * Alex Patuzzi, Geschichte der Päpste. Bécs.
