Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban

14 kat vádolja, „hogy ők csak a világi előnyt keresik, istenük a has". Ugyan melyike a reformátoroknak szerzett vagyont működésével ? Mindnyájan szegény emberek voltak és szegénységben haltak meg, habár egyeseknek, mint pl. Calvinnak, aki egy gazdag köztársaságnak jóformán feje és lelki vezére volt, alkalma lett volna vagyont szerezni. Tudjuk azt is, hogy Luthert elvei elhagyásáért megkínálták a bíbornoki kalappal és ha a has lett volna Istene, könnyen elérhette volna azt, amit az encyklika szemére hány. De az Encyklika szerzői nemcsak adósok maradtak annak bizonyításával, hogy a reformátorok világi előnyökért harcoltak, hanem vagy a maguk vak tudatlanságát árulják el a történelemben, vagy azokról, akiknek az Encyklika szól, feltételezik, hogy tudatlanok, hogy sejtelmük sincs arról, hogy az a vád, hogy „istenük a has" nem jó helyre van címezve. Az Encyklika azokról az állapotokról és időkről emlékezik meg, amelyek a reformáció korában fennállottak, mi sem akarunk tehát korábbi vagy későbbi időkről említést tenni és a világért sem akarjuk azt vizsgálni, vájjon Krisztus urunknak az a mondása „az én országom nem e világról való" megfelel-e a róm. kath. egyház főpapjai mai vagyoni helyzetének. Nézzük tehát csak azt, hogy állott a dolog a reformáció korában. A pápák a XV. és XVI. században felhasználták a felsőolaszországi fejedelmek egymás közötti és a velencei köztársaság közötti torzsalkodásokat és majd az egyik, majd a másik párttal szövetkezve azon a címen, hogy minden földi fejedelem a pápa hűbérese, majd az egyik, majd a másik fejedelem birtokát kobozták el és hűbérül adták fiaiknak és rokonaiknak. Ha a pápa meghalt és a pápaellenes párt jutott uralomra, a volt pápa rokonai és kegyencei lettek eltávolítva és helyüket az új pápa rokonai és emberei foglalták el.