Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

A klerikális mozgalom Magyarországon

8 sába került, nékik a Bartholomaeus éjszakája, nékik a magyar protestánsok üldözése, az eperjesi mészárszék, a nápolyi gályarabság és ehhez hasonló ezer meg ezer véres erőszakos cselekvény. A történelem elilélte őket, a jezsuita jelzőt a közfelfogás megbélyegzönek tekintette, volt idő és nem igen régen, hogy valódi nevük alatt nem is mertek mutatkozni, sőt tiltva volt nékik Magyarországon letelepedni. Ma nemcsak hogy tűrik őket, hanem egyre szaporodó iskoláikat az előkelő körök ifjúsága sürün látogatja, mert azt tartják, hogy az ifjúság oktatásához és neveléséhez kitűnően értenek. Ez a nézet, mint valóságos szuggestió hatja át a katholikus társadalmat, vakon hisznek benne és esküsznek rá, hogy kitűnő az a nevelés, a melyet gyermekeik a jezsuitáktól kapnak, egy rendtől, a mely ma is a más vallásúak elleni legnagyobb türelmetlenséget tanítja, és a gondjukra bízott gyermekekkel elhiteti, hogy protestáns vallású szülője folytonos bűnben leledzik és menhetetlenül pokolba kerül. Habár az ujabbkori utlramontanizmust, a mely IX. Pius pápa idején Rómából indult ki és a mely a modern halatást elítélő és a római pápa csalhatatlanságát hirdető Sylabussal vette kezdetét és az 1870. évi Vatikani zsinaton talált betetőzést, a jezsuiták szervezték és a kuliszák mögött a jezsuiták intézik ma is, a provinciákban ugylátszik már nem a jezsuita rend vezeti a klerikális küzdelmet. Talán azért mert politikailag lejárta magát és mert a jezsuita növendékek népszerűbbek és azért alkalmasabbak a jezsuita elvek végrehajtására. Minden eszközt felhasználni, a támadást és a harcmodort a változott viszonyokhoz alkalmazni, paktalni, ha kell még a felforgató elemekkel is, ezek igazi jezsuita elvek. Mikor a nép még ember számba nem ment, a klerikális mozgalom intézői a néppel nem igen foglalkoztak.