Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

A klerikális mozgalom Magyarországon

22 vallásegyenlőségi szövetség lett, amelyről különben alább fogunk megemlékezni. A pártalakítás célszerütlensége nem zárja ki azt, hogy a közéletben működő híveink ne feledkezzenek meg arról, hogy ők protestánsok. Ne feledkezzenek meg arról sem, hogy ök a magyar hazának érdekeit is szolgálják, ha nem engedik azt, hogy ez az orság, mint Regnum Marianum papi uralom alá jusson. A klerikálismus túltengése ellen azonban legtöbbet tehetünk társadalmi uton. A szellemi érdekek megvédésére a társadalmat kell mozgósítani, fel kell rázni lethargiájábol a protestáns társadalmát. Tanuljunk a katholikusoktól, a kik az ifjúság nevelése, a közjótékonyság, az irgalom cselekedetei, az erkölcsök nemesbítése, a nők megvédése s. a. t. körül a legutóbb időben oly élénk és buzgó tevékenységet fejtenek ki, hogy kalapot kell emelnünk előttük. Mi is kezdtünk társadalmi téren szervezkedni és már több mint egy évvel ezelőtt megcsináltuk az országos vallásegyenlőségi szövetséget A minisztérium hónapokon keresztül késett az alapszabályok megerősítésével, ugylátszik nem tetszett neki a dolog. Most végre megerősítették. A szövetség először evangeliomi szövetség akart lenni, de a vezetők azt hitték nagyobb lesz a hatása, ha mindazokat az elemeket bevonja, a kiknek a klerikálismus ellenni védekezés közös érdekük. Számított a zsidók, és a felvilágosodott katholikusok támogatására is. Ától lehet tartani, hogy ez a szövetség gyakorlati eredményeket nem igen fog elérni. A tömeg, a melynek részvéte nélkül az ily társadalmi akció meddő marad, nem igen szokott általános, emberi célokért hevülni. Saját fészkének szívesen kél védel-