Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

38 jelenti, az emberi szellem fejlődési képességét tagadni. Az öntudatos ember, ha Ítéletét tévedés és félelem, babona, vakhit és a t. meg nem zavarják, tud külömbséget tenni a jó és rossz között és szabadon határozhatja el magát erre vagy arra. Az emberi önzés, mely az akarat szabad­ságot korlátozó tényezőként nyilvánul nem elég erős érv arra, hogy az ember akaratának szabadságát kétségbe vonjuk és az egyént cselekvőségében a felelősség alól feloldjuk. Az akaratszabadságot erősebben a beszámítha­tatlanságig korlátozó befolyások a psychiatria körébe tartoznak, mi itt csak az egészséges agy akaratszabadsá­gáról beszélünk. Ezekből láthatják igen tisztelt uraim és hölgyeim, hogy az a materialisztikus világfelfogás, a melyre a ter­mészetbölcselők az emberiség jövő vallását alapítani akarják, a ír ellett hogy az ember-kedély világát egészen üresen hagyja, még a felvilágosodott ember gondolkodását sem elégíti ki. Sok dolgot, sok igazságot fedeztek fel, de a lét végső okaira, az Isten és a világ céljára nézve ép oly homályban vannak, mint az a ki az ő hypothesiseiket el nem fogadja. Mit kell tehát hinnünk ? Igen tisztelt Uraim és Hölgyeim! Mióta a világ áll, nern élt ember, a kinek fellépése és tanítása az emberiség sorsára nagyobb és üdvösebb befolyással volt, mint azé a nazarethi Jézusé, a kinek származását és ifjúságát a mythus homálya fedi és a ki három évi rövid tüneményes szereplése után azt a mit hirdetett, vértanúhalálával megpecsételte. A keresztény egyházak Isten fiának mondják, sőt az apostoli hitvallás­ban a hármas személyű Isten egyik személye gyanánt szerepel. Ő magát szerénységében ember fiának mondotta és imádságában a „mi atyánkhoz" fordul, Istenfiuságát tehát ha abban hitt, embertársaival megosztja. Jézus istenségét hirdetni annyit jelent, mint egész szereplését, tanítását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom