Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

Modernismus és Protestantismus

ι9 tartozó, be nem bizonyítható tény, melyet a keresztény gondolkozás idővel más tényekből levont. Ezekkel szemben az egyház a szentírásra és az apostolok elbeszéléseire utal. Kár e felett vitatkozni. Ha az isteni kinyilatkoztatásban hiszünk, el kell hinnünk ezeket is, sőt el kell hinnünk minden természet fölötti dolgot, a csodákat is. A szentségekről azt tanítják a modernisták, hogy ezek is csak az első keresztények értelmezése folytán keletkeztek. Krisztus egynémely eszméjének jelképileg akartak kifejezést adni, céljuk az a teremtőnek mindenkori jótékony jelenlétét az emberek emlékezetébe vissza idézni. Tagadják a szentségek által véghez vitt megigazulást és ebben tovább mennek mint a protestánsok a kik két szentséget megtartottak. Mindössze 13 tétele a decretumnak foglalkozik a szentségek körüli téves tanok elítélésével. Többnyire a szentírás mikénti értelmezése körül forognak és miután lényegileg az ösmert protestáns tanokkal egyezők, mellőzhetjük ezen tételek indokolásának és cáfolásának ismertetését. A mit a modernisták az egyház szervezetéről mondanak az egyenesen nyílt lázadás a katholikus egyház ellen. Azt tanítják, hogy Krisztusnak távolról sem volt szándékában valami egyházat, mint a földön évszázadok hosszú során fennmaradandó társaságot alapítani, hogy az egyház alkotmánya nem változhatatlan, ellenkezőleg a keresztény társadalom is örökös fejlődésnek van alávetve mint a polgári társadalom, a dogmák, szentségek és a hierarchia mind fogalmukra, mind pedig történelmi megjelentésükre nézve tisztán a keresztény értelem magyarázatai és fejlesztményei, Simon Péter nem is gyanította, hogy Krisztus felsőbbséggel ruházta fel egyházában, a római egyház nem az isteni Gondviselés rendelkezéséből 2*