Sztehlo Kornél: A nő hivatása a magyar protestantizmus küzdelmében (Budapest, 1909)

7 bau van hivatva a gyermekek fogékony lelkében a vallásosság csiráit elhinteni és fejleszteni. Az az ember, akinek'vallásosságot gyermekéveiben szivébe nem plántálták, ritkán, és ha igen, csak nagy küzdelmek árán talál a vallásban megnyugvást. A vallásos érzés művelésénél azonban a protestáns nőnek ügyelnie kell arra is, hogy az igazi vallásosság ne fajuljon el azzá a szenteskedő kegyeskedéssé, amely szemforgatással és az ájtatosság külső hánytorgatásával magának akarjá tulajdonítani a mennyországba való jutás privilégiumát. Igenis imádkozzatok, kedves gyermekeim, és tanítsátok imádkozni majdan gyermekeiteket is. De imádkozzatok értelemmel, amint az protestáns nőkhöz illik, imádságtok legyen az Istent kereső vallási kedélynek önkéntes és szükségszerű kifejezése, imádkozzatok azért, mert az Istenben való hit és az Istenben való bizalom titeket imára késztet és nem azért, mert attól féltek, hogy az Isten meg fog haragudni és meg fog büntetni, ha nem imádkoztok. Legyetek jók és istenfélők, tekintet nélkül arra, hogy vár-e reátok ezért jutalom itt vagy a túlvilágon. Ne a büntetéstől, az elkárhozástól való rettegés, amely a kegyeskedők legerősebb fegyvere, tartson titeket vissza a bűntől, hanem az az erkölcsi önérzet, amelyet Jézus tanításából merittetek, és ne rémítsétek el a gyermekeket a bűnnek és bünhödésnek folytonos emlegetésével, mert ezeknek ártatlanságukban ilyenekről fogalmuk sincs és lelki világuk egészen megzavarodik, ha olyan dolgokat emlegetnek előttük, amiket meg nem értenek. Még ma is emlékszem, gyermekéveimben, talán tíz éves lehettem, egy hírneves katholikus írónak ifjúsági irata került kezembe, amely valamely rettentő bűnről beszélt, amelyről nékem fogalmam sem volt és azért az erről megírt rémséges prédikációt