Sztehlo Kornél: A nő hivatása a magyar protestantizmus küzdelmében (Budapest, 1909)

szálljatok, hogy gyűlölködéssel és szeretetlenséggel támadjátok a máshitűeket. Hiszen ezzel vétkeznétek Krisztus Urunk parancsa ellen, ki azt parancsolta nékünk, hogy még az ellenségeinket is szeressük, annál inkább felebarátainkat. Már pedig nékiink a máshitűek, kik nem a protestáns vallást követik, semmiképen sem ellenségeink, hanem felebarátaink. Ami küzdelmünk nem arra irányul, hogy mi őket. támadjuk, hanem arra, hogy magunkat védjük. Védekezésünk közben azonban sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ők testvéreink, hogy egy hazának gyermekei vagyunk. Tudjátok meg, hogy azok is, akik ellenünk a küzdelmet szítják, akik a protestantizmust gyökerestől kiirtani szeretnék, velünk jót akarnak, mert hiszen ők azt hiszik, hogy az ő vallásuk nélkül nincs üdvözülés és azért akarnak bennünket hitüknek megnyerni, hogy nii is üdvözüljünk. Nem akarok tehát bennetek sem gyűlölködést, sem ellenséges indulatot ébreszteni a más vallásúak iránt. Ha mégis segítségre hívlak a küzdelemben, ezt azért teszem, mert rátok, mint leendő családanyákra van bízva a jövő nemzedék első nevelése, a ti kezetekbe van letéve annak a szellemi erőnek a fejlesztése, amely a férfit a küzdelemre alkalmatossá teszi. Elsősorban arra a veszélyre akarom figyelmeteket felhívni, amely a protestantizmust a vallási közöny elterjedése által fenyegeti. Azért beszélek elsősorban arról, mert ez ellen a veszély ellen ti többet tehettek, mint a férfiak, és ha ezt a veszélyt legyőzzük, a másikkal könnyű lesz a küzdelem. A nő van hivatva elsősorban arra, hogy a családban az idealizmust ápolja. Ezen idealizmus nélkül nincs vallás, a valláshoz való ragaszkodást a közöny váltja fel, a közöny pedig a protestáns