Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

5 mányozásának zöld asztalán s ott nézzük a kérdést a modern Werbőczy szemüvegén, a francia Gonseil d' Éta t (államtanács, melynek egyik főosztálya az assemblée du Conseil d'État statuant au contentieux látja el a bíráskodást a köz (-igazgatás) jogi vitás esetekben) emlőin nagyra növekedett közigazgatási jogtudomány által kifejtett elvek megvilágítása mellett. A kérdés jogászi megvitatásánál és illetve megítélésénél pedig ne feledjük, hogy az ilyen, a közigazgatási jog keretein túlnövő s már az alkotmányba kapcsolódó kérdés eldöntésénél van igazában helye annak, hogy in dubio pro libertate! Lássuk ezekután, hogy miről van közelebbről szó. — A tiszai ev. egyházkerület arra hivatkozik, hogy az 1790—91 :XXVI. t.-c. biztosítja részére az iskolafenntartási jogot s ez a joga a szóban forgó miniszteri rendeletek folytán csak in thesi marad meg, mert a rendelkezések következtében tetemesen megcsökkenő hallgatóság, illetve tandíjbevétel mellett, egyéb anyagi erőforrások hijján, nem lesz képes a jokadémiát de facto fenntartani s így eredményképen egyre jut azzal, mintha a miniszter a jogakadémiát rendeletileg megszüntetné. A jogakadémia megszüntetését azonban — érvel az •egyházkerület — tekintettel arra., hogy az egyháznak idevonatkozó jogát törvény garantálja — a miniszter rendeletileg nem eszközölheti, és pedig sem közvetve, a, felvehető hallgatók számát ad absurdum minimálisban megállapító és a nyilvánossági jogot a vizsgáztatásokban korlátozó rendelkezések kiadásával, sem pedig közvetlenül. A miniszter ezzel szemben azzal érvel, hogy a félvehető hallgatók létszámának megállapítását az 1920. éri