Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Liedemann János Sámuel (Schwind képe)

a magyar nyelvet tanította és pedig nem parancsolatra, hanem szíve sugallatára. Sámuelünk testvére, Márton a kolozsvári gyülekezetnek voltl kiváló papja. Liedemann Sámuel, aki Bécsben volt egy előkelő cég üzletvezetője, folyamodott: vegyék be a pesti polgárok sokába és engedjék meg, hogy evangélikus létére is itt divatárust és szállító-céget alapítson. A korszellem, II. József korának szabadelvű szelleme »csodát művelt«. Leidemann lett Pest első evangélikus polgára és nagykereskedője. Cégét nemzetközi jelentőségre emelte. Többnyire brassóvidéki magyar evangélikus! fuvarosai tizenhat lóval vontjaitott szekereiken szállították az árukat Bécs és Bukarest között. Üzleti érzékének gyülekezetünk is nagy hasznát lát,ta. Mint kurátor (gondnok) mindig meg tudla mondani, mennyi pénzre van szüksége az egyháznak bizonyos célokra. De azt is megmondta, honnan vegyék a pénzt. Bizony mélyen belenyúlt a zsebekbe, de legmélyebben a magáéba. Ö biztatta rá a gyülekezetet, hogy ne a jelenre, hanem a fényesnek ígérkező jövőhöz méltóan, alkossák meg az építendő templom mérelföit. És ha ki-ki száradt a templomépítíésá alap pénzpataka, hol ezer, hol háromezer forintnyi áldozatával új áldozatokra serkentette a híveket. És ugyanekkor az iskolaügy érdekében is áldozatokra lelkesített és adott példát. Az volt az elve, hogy ilyen halhatalian erkölcsi testületi, mint a gyülekezet, bizonyos mértékig erején felül is merhet, mert »súly alatt női a pálma«. De azért nem volt rideg »számember«, vallásos; lélek vo.lt, értékes dolgozatában kifejtette például: 11