Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

16. Vandrák András

88 családi körének. Körüllebegtek a Vandrák-korszak emlékei. Yandrák (1807—1884) Csetneken született. Szülei szegény emberek voltak. Későbbi otthonukból, Berzétéről, forró napban, fagyos hidegben gyalog .járt be az egy óra távolságban fekvő Rozsnyóra, Egész él etében kitűnő és szenvedélyes gyalogló volt. A jénai egyetemre is gyalog vándorolt ki. De Rozsnyóra érdemes is volt begyalogolnia, hogy Farkas Andrástól, az országos hírű jó tanártól, Greguss Ágost anyai nagyatyjától tanuljon. Maga mondja, hogy ennek személyében szerette meg a tanári pályát. 1824-től Eperjesen járt. Itt meg Greguss Mihálynak került, mondhatjuk, bűvös hatása alá. Benne látta, a tanár ós az ember eszményképét. Yandrák egész tanári egyénisége, legjobban kedvelt tanul inányai, humoros és mégis lelkes előadása erősen emlékeztetnek mintaképére. A jénai időszak után Eperjesre hívták a magyar nyelv és irodalom tanárának (1831). Majd két év múlva Greguss örökébe lépett és a filozófiai tárgyak tanára lett. De tanított mást is, amit csak heti 22, vagy még több órában rábíztak. Tanított nagy tu dáissal, hévvel, érdekesen. A fiatal tanár egy rohammal meghódította az ifjúság szívét és félszázadon át meg is tudta tartani. Tanított 1840-ig latinul, azután magyarul. A szabadságharcban ott volt ő is, ahol, Arany János szerint „halni volt esély". A kassai csatában részt vett, mint nemzetőr. Azután őt is zaklatták eleget, mint gyanúsat. De „gyanús" volt az egész kollégium is. Hiszen 1849 előtt két későbbi emigráns-