Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

13. A Gregussok: Mihály, Ágost, Gyula, János

78 háború gyötrelmei között is. Pedig ezeket nem igen erős szervezetével, apai örökségével, még jobban megszenvedte. Azután Bécsben mérnöknek készült, de nem tudott ellenállni a Gregussok hagyományos tanári hivatásérzésének. Budapesti gimnáziumunknak lett kitűnő fizika-tanára és éveken át páratlan alkotó és szervező erőről bizonyságot tevő igazgatója. Mint tudós és költő egyaránt kivált, illetőleg tudós és költő volt egyszerre. Azok a szellemes értekezései, melyekben a természettudományokat népszerűsítette, prózában írt költemények. Stílusa is igen szép. Mint igazi Greguss, hirdetője és megvalósítója volt a Szépnek. A „nagy" Gregussok nyomdokain járt a harmadik testvér, János is (1837—1892). Kiváló festő volt. A magyar életből vett és magyar tájak szépségeit megörökítő festményei és Petőfi-illusztrációi szép megnyilatkozásai a Szépet imádó és hazafias lelkületének. Mint a Vasárnapi Újságnak évtizedeken át legbuzgóbb rajzolója, valóságos nemzetnevelői hivatást töltött be. Ebben a szereplésében a Gregussok tanári hivatottsága nyilatkozott meg. De a szó közvetlen értelmében is követte a Gregusshagyományokat. Mint a budapesti minta-rajziskola egyik legkiválóbb tanára, egész művésznemzedéket nevelt. Kár, hogy nagy lelkiismeretességével olyan szigorúan bírálta önmagát is, hogy kevés nagyobb alkotással lépett elő. Pedig ez a kevés, köztük pél dául a Szénagyüjtők, igen értékes alkotás. Lelkes magyarságával, nagy szívjóságával is igazi Greguss volt.