Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

13. A Gregussok: Mihály, Ágost, Gyula, János

74 seket írt. Mint német író is nevezetes. De németül is legtöbbnyire azért forgatta a tollát, hogy nemzetünknek szolgáljon, irodalmunkat, történeti, nem zeti egyéniségünket világnyelven ismertesse. Ezzel is példa arra, hogy felekezetünknek németül jól ludó fiai, külföldi összeköttetéseikkel mennyiszer szereztek jó barátokat nemzetünknek. Mint lelkes magyar ember, ő volt az első evangélikus tanár, aki magyarul tanította a filozófiai tárgyakat és a történetet is, még pedig igazi demokrata szellemben. Üldözésektől a derék József nádor mentette meg. Mint a· pozsonyi líceum Magyar Társaságának vezető tanára, majdnem hivatalát vesztette, mert egy ülésen a fiúk tomboló lelkesedése között a vértanú Zrínyi Boldizsárról balladát szavalt el. Ennek a remek szavalásnak emléke élt a Magyar Társaságban az én apám korában is, aki tíz évvel később a kör könyvtárosa volt. Ezért a szavalásért is bevádolták Gregusst. Az üldözéstől ekkor József nádornál is nagyobb úr, a halál mentette meg. Korán halt meg, a nemzet ós az egyház nagy veszteségére. Mert, sajnos, a korai halálra hajló szervezet is Greguss-örökség. Fia, Ágost (1828—1882), a legnagyobb Greguss, Eperjesen született az ősi kollégiumban, abban a tanárlakásban, ahol később én is gyakrabban megfordultam Hazslinszky Frigyesnél, a nagy botanikus-tanárnál. Ugyanazokat a lépcsőket koptatta, amiket előtte Thököly és Kossuth. Ablakából arra a helyre láthatott, melyet Caraffa áldozatainak nemes vére öntözött. Megtelt a lelke a kuruc-kor dicső hagyományaival. Mikor Eperjesre visszakerült diáknak, a kollégiumi Magyar Társaság lelkes tagja volt és kitűnt