Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

12. Tavasy Lajos

71 Ignác, a volt napoleoni gárdatiszt iniagafabrikálta szuronyos puskákkal tanította diákjait fegyverforgatásra. Tavasy, kiváló folyóiratának, a „Nevelési Emléklapok"-nak befejező cikkében fegyverfogásra hívta fel a magyar diákságot. Maga is beállt honvédtüzérnek és hét hónap alatt a kapitányságig felvitte. Ahogyan azelőtt diákjai, most tüzérei rajongtak érte. jórészük különben az iskolai év elején még diák volt. Kötelességteljesítésre most is nemcsak szóval, hanem még inkább példaadással buzdította őket. A nagy összeomláskor Déván tette le a fegyvert. Háromszázötven tiszttársával, mint közlegényt sorozták be. És pedig őt a gyűlöletes nevű Paskievicsgyaiogezredbe. Olaszországba vitték. Itt Granwert generális nevelőnek vette fiai mellé. Néhány év múlva hatalmas pártfogójának ajánlására kiszabadult a hadseregből, de büntetése folytatásaképen Iglóra internálták. Rövid nevelősködés után, 1855-ben az iglói gimnázium tanára lett és egyideig igazgatója is volt. A régi nagy tudással, lelkesedéssel és tekintéllyel működött itt is. És vezér lett a kicsi körben, ahogyan elébb az volt az egész haza iskolai világában. Szepesvármegyei tanítóegyesületet szervezett, iskolája főgimnáziummá fejlesztésén, kollégájával, lelki testvérével, Pákh Károllyal egyetértve, sikeresen buzgólkodott. Nagy tiszteletet szerzett nevének igazi lutheri jótékonyságával is. Mint nőtlen ember, szerény fizetéséből is gyakran adott jelentékeny összegeket nemes célokra. Majd 1400 forintnyi hagyománnyal és 900 kötetes könyvtárral örökítette meg nevét szeretett iskolájában. Mint szónok, iglói hallgatóságát is elragadta, pél-