Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

12. Tavasy Lajos

68 Miért ajánlotta ez a nagy emberismerő Tavasyt, akit személyesen ismert, még Vajda Péter hatalmas egyéniségével szemben is? Ekkor az egész kultúrvilágban valóságos Pestalozzi-láz uralkodott. Rajongtak az első, igazi népnevelőért, aki a tanító legdicsőbb feladatának azt tartotta: a népet emelje fel műveltségben és ei'kölcsl>en. Aid svájci hazájában ötven elhagyatott gyermeket gyűjtött maga köré otthonába és tanította, nevelte őket nagy hozzáértéssel és még nagyobb szeretettel. És aki utóbb tanító képzőintézetében belesugalmazta a maga lelkét rajongó tanítványaiba is. Hogyne rajongtak volna Pestalozziért, a népnevelőért a negyvenes évek magyar politikusai, akiknek Kölcseyvel, majd Kossuthtal élükön az volt a jelszavuk, hogy a népet be kell fogadni εζ alkotmány sáncaiba. Igen, de akkor a népet nevelni kell, hogy erre méltó legyen. Nevelték is a népet a legmagasabbrendű népnevelők, a költők, élükön Petőfivel. És nevelte nemsokára a Toldi írója. Nevelték a tulajdonképeni népnevelők is. Köztük elsősorban voltak Pestalozzi-rajongók a lutheránus tanárok és tanítók. Schedius az ő kedves gimnáziumát a Pestalozzi-irány tűzhelyévé kívánta tenni és ezért látta örömmel az igazgató-tanári székben Tavasyt, akit Pestalozzi hívének ismert. Azonban állapítsuk meg Szelényi Ödön nyomán, aki Tavasv naplójának tanulmányozása után jutott erre az eredményre, hogy ez az önálló férfiú még a pedagógusok fejedelmének tekintélyével szemben is megőrizte lelke és elvei függetlenségét. * Tavasy (1814—1877) szepesi, iglói ember: egy csepp abból az aranyesőből, mellyel az áldott Sze-