Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

8. Haubner Máté

49 kola megalapítása erősen foglalkoztatták a Pesti Hírlap, majd utóbb a Protestáns Egyházi Iskolai Lap olvasóit. Haubnernek az unió érdekében írt kis kátéja általános feltűnést kelteti. Mint győri lelkész, a katholikus társadalom álta­lános tiszteletét is megnyerte. Senki sem volt szí­vesebben látott vendég a katholikus püspök aszta­lánál, mint ő. Pedig szókimondó bátorsággal helyt állott egyháza és vallása igazaiért. Egy katholikus tudóssal volt hosszas hitvitája. Elfogulatlan katho­likus emberek nyilatkozata szerint Haubner ma­radt győztes. Érdemeinek méltó megkoronázásául 184G-ban Kis János helyébe püspöknek választották meg. Ebben a hivatásában is egész ember volt. Püspöki működésének, sőt egész életének kima­gasló kupolája volt pásztorlevele, melyet 1848 dec. 3-án adott ki. Ebben egyházkerülete papjait, taní­tóit buzdította és utasította nemzeti ügyünk támo­gatására. Bölcs, higgadt és lelkes pásztorlevél ez. Egy­úttal lutheri bátorság megnyilatkozása. Ne feled­jük el, hogy 1848 késő őszén és telén a vereségek és csapások hosszú sorban következtek egymás után. Görgey serege folytonosan visszavonult. A dunántúli vidék jó része már az ellenség kezében volt. Sokan elcsüggedve, a nemzeti ügy bukását siratták. Haubnernek, saját érdekében a hallgatás palástjába lehetett volna burkolóznia. Hiszen a nemzeti kormány bosszújától már nem volt mit tartania. De ő érezte, hogy a hazának akkor van szüksége fiaira, mikor veszélyben van. És amilyen bátor volt a szókimondásban, olyan bátor volt a szaváért való helytállásijain. A pozsonyi lörvényszék bíráit szinte megdöbbentette bátor őszinteségével. Mintha 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom