Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

8. Haubner Máté

46 nem tültojié-e rajtunk bosszúját még inkább . . . ezen nemzeti mozgalom miatt, melynek szítóit mibennünk vélné találni?" Haubner Máté dunántúli püspök 1848-i pásztorlevelének ezek a szavai több évszázad tanulságai alapján, a szabadságharc korában az egész magyar lutheránus világ érzését és meggyőződését fejezik ki. Ez is egyik oka annak, hogy egyházunk fiai olyan erős mértékben kivették a részüket a szent küzdelem gyászából és dicsőségéből. A szabadságharc politikai, úgyszintén katonai vezérét és legnagyobb költőjét mi adtuk a nemzetnek. Két aradi vértanú: Dessewffy Arisztid és gróf Leiningen Károly, a hősök hőse, Kmety György tábornok, Bozzay Pál, a költő és vitéz honvéd a miénk. Sárossy Gyulát, aki „Arany trombitájá"-val annyira fel tudta lelkesíteni a népet, az eperjesi kollégium nevelte. És a vitézek vitézei, a vörössapkás, fehértollas honvédek között mennyi volt a késmárki, iglói, eperjesi diák! Lutheri palástjában is elsősorban tündököl a szabadságharc hősei között Haubner Máté. Nem fegyverrel ugyan, de tetteknek beillő bátor szavával szolgált a hazának. És amit mondott, azért a bírói önkénnyel szemben és a börtönben is helvtállott. * Haubner Máté (1794—1880) atyja Veszprémben volt szerény sorsú, becsületes, vallasos, általánosan becsült szűcsmester. Érdekes jelenség, hogy hazánknak majdnem minden városában, ahol a lakosság nagy többsége más vallású is, aránylag tekintélyes számban voltak és vannak evangélikusok az értelmiségi osztályhoz tartozók, a tekintélyes kereske-