Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

7. A pesti gyülekezet. Liedemann Sámuel

39 „császár" állami érdekből követelte legalább száz családnak kimutatását. Nehogy túlságosan megterheljék az adófizető jobbágyságot. A lelkes urak tehát magukra vállalták a megalapítandó gyülekezet minden terhét. Maga a grófné évi 300 forintot — mai értékben húszszor annyi pengőt — vállalt, ígv azután megalakulhatott a gyülekezet. Az áldozatkészség géniusza állott bölcsője mellett és ez nevelte nagyra a mai napig. Ha mái· egyszer beeresztettek bennünket abba az előkelő társaságba, menjünk el másodszor is: most éppen a meghívandó pap kötelességeit foglalják az úgynevezett meghívó levélbe. Prédikál havonként három vasárnapon németül, egy vasárnapon tótul. Magyarul is háromszor. Jól értsük meg: évemkint háromszor. De vasárnap nem jut neki: katholikus ünnepeken lesz a . magyar istentisztelet, mikor hivatal, műhely zárva van; az a néhány magyar család ráér templomba menni. Erre a korra illik rá igazán Kisfaludy Károly későbbi szava, hogy Pestbudán ritka a magyar szó, mint a fehér holló. Hová jutottunk azóta! Menjünk el a Kalao-utcába. Ma lutheri lelkű magvar ember nevét viseli: Irányi Dániel-utcának hívják. Az ideiglenes templomban, melyet a bérbe vett ház első emeletén rendeztek be, Molnár János, a gyülekezet- első lelkésze tartja beköszöntő prédikációját. Igazi apostol, mint szónok; még inkább apostol, mint lelkipásztor. A tiszteletreméltó Radvánszky uraságok nagy jót tettek a gyülekezettel, mikor radványi ifjú papjukat rokonuknak, Boleznayné grófnénak figyelmébe ajánlották. Orgonábúsrás közben lépünk be a terembe. Hogyan tudtak ilyen hamar orgonát szerezni? A belvárosi katholikus plébánia engedte át ezt a hordozható orgonát állandó használatra. Csak körmenet-