Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

5. Petrőczy Kata Szidónia

29 hagyásának hatása alatt, írta német könyv nyomán de sajat banatát is belesírva, érdekes hitvédő mun­káját. Ennek már a címe is milyen .-okát mond: „A pápista vallásra hajolt lutheránusok lelkek es­méretének kínyja." (IlkXJ.) Saját vallásossága annál erősebben fellobogott és a magyar vallásos líra legszebb termékei közé tar­tozó énekekben nyilatkozott meg. Közülük kettő benne van a mai dunántúli énekeskönyvben. Nem egy bánatos szív Petrőczy Kata énekeiben talál vigasztalást ma is. De mint asszonynak szívét is megsebezte férje, vagy legalább is a hír, mely viselt dolgairól hozzá, magányába elszállongott. A daliás és könnyűvérű katonatiszt talán nem is volt feleségéhez hűtelen. Azonban a látszatra nem vigyázva, mindenesetre okot adott arra, hogy a hű asszony, férjétől távol, a szerelmi féltékenység kínjait is átszenvedje. Ez a bánata is szép dalokban tört fel szívéből. Mert Petrőczy Kata igazi lírikus költő. Dalainak forrása, mint Goethénél és Petőfinél, mindig él­mény, mindig a. valóság. Éppen ezért olyan szépek a dalai, mert igaz érzések, bár változó hangulatok önkéntelen kitörései. Thaly Kálmán nagy szolgála­tot tett irodalmunknak, mikor Petrőczy Kata kéz­iratban fennmaradt 45 versét az alsófehérmegyei ózdi kastélyban lemásolta, majd kiadta. A Balassa-korszak és a Csokonay-korszak közé eső időben nincs mélyebb érzésű költőnk nála. For­mákban, tiszta líraiságban erősen emlékeztet Ba­lassára. Minket, evangélikusokat megragad Petrőczy Kata őszinte vallásossága és egyházszeretete, mely nem­csak dalaiban, hanem életében is megnyilatkozott. Lelkesen csatlakozott a Francke-féle pietizmuslioz. Ez áthevítette egész valóját és még magasabbra

Next

/
Oldalképek
Tartalom