Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

3. Négy színjáték Eperjesen. Thököly Imre

18 Ilonával, J. Rákóczy Ferenc özvegyével való házassága, mert így az óriási Kákóczy-vagyon, a sok erős vár, köztük a bevehetetlennek tartott Munkács is bizonyos tekintet ben hatalmi körébe jutott. A törökök a füleki táborban királynak kiáltották ki és koronát tettek a fejére. így akarták szorosabban magukhoz csatolni. De ő, államférfiúi mérséklettel csak fejedelemnek és a Készek urának neveztette magát. Erélyesen szervezte a „negyedik" Magyarországot, mely a királyi, a török és az erdélyi Magyarország mellett, mint Felsői Magyarországi fejedelemség alakult meg. Új fejedelemségében, mint jó protestáns ember, megszüntette a vallási üldözéseket. De fényes sikerei a Magyar-királyságban is véget vetettek a gyászos évtizednek. A soproni 1681-i országgyűlés leginkább azért enyhítette a protestánsok helyzetét, hogy őket elvonja Thököly pártjától. Ekkor engedték meg megyénként két-három „artikuláris" helyen a helyhez kötött, korlátoltan szabad vallásgyakorlatot. Nagy sikerei után még nagyobbak reményében biztatta Thököly a törököt az 1683-i nagy vállalkozásra. Ebből fejlődött ki a tizenhatesztendős felszabadító háború és ennek folytán roppant össze hazánk jó részében a török hatalom. De romjai Thökölyt is maguk alá temették. A bűnbakot kereső török Nagyváradon elfogatta. Hívei elkeseredésükben többnyire Lipóthoz pártoltak át. Csak a hű feleség lobogtatta Munkács várában még három esztendeig a Thököly-zászlót. De a török belátta hibáját, Thökölyt szabadon bocsátotta, sőt hadsereg élén Erdély elfoglalására küldte. Ekkor tündökölt legfényesebben az ifjú vezér lángesze. Hannibálra és Napoleonra emlékeztető vakmerőséggel és ügyességgel átvezette se-