Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

25. Katholikus jóbarátaink

154 csak a kisebbiknek, az evangélikus félnek a nagyobbikba való beolvadásával történhetnék meg. Már pedig a lutheri magyar egyház erős egyéniség. Olyan, mint maga Lutherünk volt. Egyéni sajátossága drága kincse magának, a magyar nemzeti léleknek is. Ezt megőriznie nemcsak önmaga, de nemzete iránt is szent kötelessége. Maradunk nri százpercentes lutheránusok, amik voltunk, de a református egyház, az ikertestvér iránt a közönséges testvéri szeretetnél sokkal melegebb érzéssel viseltetünk. KATHOLIKUS JÓ BARÁTAINK. 'Vértanú és bitvalló őseink tragikus sorsára gondolva, nehéz el nem keserednünk. De ebből ne következzék a gyűlölet érzése azok iránt, akiknek ősei a mi őseinket üldözték. Hiszen már Nagy Lajos törvénye kimondta, hogy a fiú nem felelős apja vétkéért. A Szelepcsényiek, Kollonicsok nevét felírtuk az emlékezet táblájára. Jegyezzük fel oda katholikus jó barátaink nevét is. Ha ugyan volna emlékezetünknek akkora táblája, hogy áldott nevük ráférjen. Mert a számuk légió! Most itt elégedjünk meg azzal, hogv példaképül jegyezzük fel három katholikus jóbarátunk nevét: az egyik a XVII., a másik a XVIII. és a harmadik a XIX. századnak volt legnagyobb katholikus magyarja és egyúttal legnagyobb magyarja is. Már az ellenreformáció sötét századában, a tizenhetedik században nemeslelkű jóbarátunk volt ennek a kornak legnagyobb magyarja, Zrinyi Miklós, a költő. Pedig buzgó volt a maga hitében. A Zrinyiász nemcsak magyar, hanem katholikus magyar léleknek gyönyörű virága.