Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

18. Szarvas lelke

106 hanyagolták el. Magam is gyönyörködtem országos iskolai tornaversenyen a szarvasi atléta-termetű diákokban, mikor földet döngető lépésekkel vonultak el az ujjongó közönség előtt, fennen lobogtatva a nemes harcban meghódított diadal-zászlót. Az egész embert harmonikusan nevelő tanár és igazgató működése a zenei nevelésben is korszakot jelent Szarvason. Hogy Szarvas, amely Chován Kálmánban és Szendy Árpádban, a szarvasi tanárfiakban elsőrangú zeneművészeket adott a hazának, ma is igazi zeneváros, abban Tatavnak is meg van a maga érdeme. De legnagyobb jelentősége van Tataynak abban, hogy nemcsak tanításával, hanem élő példájával jellemeket, erős egyéniségeket nevelt. Így tartotta fenn a Vajda-szellemet. Meghajtom a fejemet Tatay István előtt, aki olyan szépen egyesíti magában a két nemes iskolavárosnak, Sopronnak és Szarvasnak lelkét. * Zsilinszky Mihály (1838—1927) méltóságos arcát nézegetem tisztelettel. Ő a „méltóságos", utóbb ő a „nagyméltóságú" tanár. Mert sokra vitte, legtöbbre aa evangélikus gimnáziumi tanárok között. Országos képviselő, főispán, államtitkár, valóságos belső titkos tanácsos, a bányai egyházkerület felügyelője lett. Címeinek, méltóságainak teljes felsorolása nagy helyet foglalna el ezeken a lapokon. Ha tisztelettel nézek fel iú, nem élete nagy sikereiért teszem, hanem azért a fényes tehetségért, munkaszeretetért, nemes jellemért, mely őt a békéscsabai tisztes jobbágyember fiát összeköttetések nélkül a, sikerek és az országos hírnév napsugara« magaslatára felsegítette. És meghajtom előtte fejemet, mint történetíró előtt, aki dicső és gyászos multunk képeivel min-