Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

18. Szarvas lelke

102 (lesebb a politikai élet. Igen közel van a lőkösházai oláh határ. Ránehezül a lelkekre Trianon gyásza. Haviár volt ezeknek a harcoknak egyik legheve­sebb katonája. Vágott is, kapott is sebet eleget. És mikor tragikus halála után végrendeletét felbontot­ták, kitűnt, hogy a harcok sasmadarának keblében galambszív dobogott. Vagyonának nagy részét ala­pítványul a tanítónöképzőro hagyta. Ma galamb­tészek a ház, melyben egykor a Jupiter villámait hordozó sas lakott: kiegészítő része ez a hajlék az intézet internátusának. És milyen megható, hogy alapítványával elsősor­ban édesapjának, Dánielnek, Szarvas egykori, test­ben-lélekben egyaránt nagy papjának nevét kívánta megörökíteni. Belelátok a szívébe. Hiszen az én öreg szívemnek is egyik nagy öröme az én Dánielem, az én jó apám emlékének kegyeletes ápolása. Tovább sétáltam, azon gondolkodva, hogy sikerült egy pil­lantást vetnem Szar vasnak a harcias látszat alá rej­tőző igazi lelkébe. # További sétámban eljutottam a Bolza grófok Pepi­kertjéhez. Sógorom, Mágócsy-Dietz Sándor profesz­szor, a botanikus, máskor megmagyarázta nekem, hogy ez a kert érdekes fáival egyike az Alföld neve­zetességeinek ós díszeinek. Dísze az Alföldnek maga ez a főúri nemzetség is. Mikor a Békési-esperesség mezőberényi gimnáziumának fenntartásán és áthe­lyezésén tanakodtak, a XIX. század harmincas évei­nek vége felé, akkor a Bolza grófok, katholikus létükre közel négyszázholdnvi fejedelmi alapítvány­nyal biztosították, emberileg szólva, örökre a Szarvasra áthelyezett gimnázium fennmaradását. Ma pedig a méltó ivadék, Géza gróf, az evangélikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom