Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

Néhány bevezető szó

NÉHÁNY BEVEZETŐ SZÓ. Tavaly kiadott „Luther lelke" könyvemet nem jeleztem első kötetnek, mert távolról se gondoltam, hogy folytatása következzék. De a kis könyv, hála egyházi vezetők hathatós ajánlásának, olyan kedves fogadtatásra talált, jóakaró barátaim annyira buzdítottak folytatására, hogy íme szárnyára; bocsátom a második kötetet; sőt remélem, egy év múlva következhetik a harmadik és utolsó kötet is. Ebbein a második kötetben is igyekeztem a mozaik darabokat egységes hatású képbe összefoglalni. Luther lelkének megnyilatkozását először egyházi emberekben: alkotó, tudós, költő, vértanú papokban, egy ároni nemzetségben, nagy tanárokban, lelken tanítóban kerestem. Azután világi emberekben: költőkben, őket a legnagyobb költő, Petőfi körül csoportosítva, majd művészben, hadvezérben, egyházi téren vezető famíliában, a kormányzói széken ülő nagy emberben, végre az uralkodóházhoz tartozó nagyasszonyban. És büszke örömmé'] láttam mindezeknek a nemes szíveknek oltárán a magyarság lelkének és Luther lelkének testvéries együttlobogását.