Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

16. Gyóni Géza

97 GYÓNI GÉZA. Ha Gyóni Gézát (1884—1917) a világháború Petőfijének nevezzük, az nem azt jelenti, mintha költészetét Petőfinek szinte emberfölötti nagyságával akarnánk megmérni. Annyi azonban igaz, hogy Gyóni érzésvilága, ifjúságának hányattatásai, a világháborúban való szereplése, ennek szörnyű tüzében való elégése, néhány dalából a nemzet lelkének kicsendülése, önkénytelenül is Petőfi képét idézik fel lelkünkben. Gyóni, vagyis családi nevén Áchim Géza egészen a mi egyházunké, ároni család fia. Achim néven több derék pap szerepel egyházunk történetében. Apja is pap volt: a pestvármegyei gyóni gyülekezetben. Édesanyja maga volt a megtestesült szeretet. Gyóni dalaiban végtelen gyöngédséggel fejezi ki szülei és testvérei iránt való szeretetét. A gimnáziumot Szarvason kezdte, Békéscsabán fejezte be. Emléke mind a két helyen elevenen él. Csabán az önképzőkör a nevét viseli, az iskolának legnagyobb tanítványa iránt való kegyeletét emléktábla hirdeti. Szarvason is készülnek már a Gyóni-emléktábla felállítására. Pozsonyban volt theológus. Itt túláradó romanGyóni Géza.