Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

1. Wimmer Ágoston

WIMMER ÁGOSTON. Hazánknak nincsen idilli szépségekben gazdagabb tája, mint Vasvánnegyének északnyugati része. Tarkása

η fenyvesekkel és lombos erdőkkel borított szelíd dombok és közel ezer méternyi magasságig emelkedő hegyek között tisztavizű patakok csergedeznek. Bársonyos rétek és gondosan művelt szántóföldek keretében, gyümölcsfák erdejében szép kis falak rejtőznek. Rájuk egy-egy meredek dombról, sziklahátról lovagvárak tekintenek alá. Ezek után nevezik e tündértájat ideiglenes osztrák urai Burgenlandnak. A jóravaló, szorgalmas, művelt, hazafias lakosság nagy többségében német, de van több horvát falu is, melyeknek lakosai egykor a török-dnlások elől menekültek ide. Három magyar falubán, köztük őseim egykori otthonában, őriszigeten, köznemesek laknak: az Árpád-királyok által idetelepített határőrző-székelyek ivadékai. Vallásra nézve, a lakosságnak majdnem a fele evangélikus. A német evangélikus faluk közül kiválik Felsőlövő. Az alig másfélezer lakost számláló földműves helység tiszta, szép házai köziil emelkedik ki, mint a botjára támaszkodó juhász a nyája közepéből, a díszes, nagy templom, anyaegyháza tíz falu háromezernyi evangélikus népének. Az Isten házának testvéries közelségében van, egy szép tér körül három iskolapalota : gimnázium, tanítóképző és internátus. A tér közepének dísze a terebélyes Wimmerhánsifia, annak emlékére, aki e gyülekezet népének