Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

11. Vajda Péter

72 zönséget, mert szónoknak talán még nagyobb volt, mint tanárnak. Még jobban hatott úgynevezett Erkölcsi Beszédeivel. Ezeket eleinte az iskola, nagytermében, ax általa alapított és ma méltán Vajda-önképzőkörnek nevezett ifjúsági egyesület rendszeres időközökben tartott ünnepélyein mondta el. De utóbb olyan sokan sereglettek össze hallgatására, hogy az ünnepségeket át kellett tenni a templomba. Huszonöt ilyen beszédet tartott. Ezekben szókimondó lutheri bátorsággal fejtegetett mindenféle bölcseleti, tudományos, társadalmi és politikai kérdést. Felemelte hallgatóságát a felekezetek fölött álló szeretet és az eszményiség tiszta légkörébe. Mintegy megérezte azt, amit majd később a nála is nagyobb tanár, Böhm Károly tudományos rendszerbe foglalt. De megérezte azt is, aminek majd egy másik, nála szintén sokkal nagyobb lelki test vére lesz az apostola. Mintha Petőfi szólott volna a lelkéből, a szabadság harsonájaként harsogott a szózata, mikor a forradalom közeledését, mint tisztító vihar jöttét prófétai elragadtatással megjövendölte. A jó szarvasiak, ha nem értették is meg mindig, de megérző szeretettel bámulták utolérhetetlen magasságban való repülését. Mondhatjuk, hogy azalatt a rövid három év alatt úgy áthatotta az iskolát is, de az egész kis szarvasi világot is, nagy lelkének sugárzó erejével, mint valaha Apácai Csere János a kolozsvári kollégiu mot, vagy Bél Mátyás a pozsonyi líceumot. És az ő rövid működése is maradandó hatású volt, mint a két másik nagy tanáré, annak bizonyságául, hogy ami igaz a természet világában, igaz az erkölcsi világban is, semmi energia se vész el nyomtalanul. Hogy az Erkölcsi Beszédek se vesszenek el nyom-