Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

2. Pálfy József

19 Erre csak Páli'ynak a jó ügyért mindenre kész lutheri erős akarata, sőt bizony nem egyszer erő­szakossága volt képes. Egyúttal az iskola egész belső életét, szervezetét, tantervét átalakították úgy, amint azt Pálfy kidol­gozta. És hogy e tervezet igazán meg is valósuljon, nagy önzetlenséggel felcserélte sokkal jövedelme­zőbb papi állását a soproni tanársággal. Itt különösein a tanítóképzésre fordított nagy gondot. Eddig ugyanis tanítóképzés tulajdonképen nem is volt. Tanítónak a nagyobb gimnázisták mentlek eil, ha vagy szellemileg, vagy anyagilag nem bírták tovább a tanulást. Ez utóbbi esetben azután a magasabbra törők, ha néhány év alatt egy kis pénzmagot összekuporgattak, visszatértek tanul­mányaik folytatására. így szakította meg apáin is, a szegény többgyermekes tanítónak fia, gimnáziumi tanulmányait, négy évet egy bakonyalji kis falu­ban töltvén el, mint tanító. Akadtak természetesen akkor is jó tanítók, de bizony aiz átlagos színvonal igen alacsony volt. Sok­szor iskolázatlan emberek is elmen tok tanítónak, mint Petőfi édesapjának „a jó öreg kocsmáros"-nak székálló mészároslegénye. Pálfy először a gimnáziummal szoros kapcsolat­ban szervezett tanítóképző tanfolyamot. Majd szinte pénz nélkül, igazi „wimmeri" vakmerőséggel és erős hittel önálló tanítóképző megalapításához fogott. Tanulmányozta a külföldi leghíresebb tanítóképzőket. Buzdítására egv derék pap és egy derék tanár együtt kimentek Németországba, Hol­landiába, Angliába adományok gyűjtésére. Az ado­mányok szépen gyűltek, mert ekkor — 1855-ben — az elnyomott magyar nemzet népszerű volt a mű­velt Nyugaton. Itthon meg Pálfy gyűjtötte a pénzt. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom