Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

23. Kossuth Lajos

136 Kossuth fogságának napjaiban Lovassy László, a külföld rabja, ha nem tudta volna fegyelmezett eszét rákényszeríteni, hogy egy-egy jogi problémát, történeti vagy alkotmányos kérdést napokon át rendszeresen végiggondoljon. Majd mikor mégis olvashatott, Shakespeare tragédiái és egy angol szótár· segítségével megtanult angolul. Később a kiejtést is elsajátította. Bujdosása ideje alatt Angliában és Amerikában ünnepelték, mint angol szónokot. Mert nem a mindennapi angol nyelven, hanem Shakespeare mélységes és gazdag nyelvén szólt hozzájuk. Volt a kezemben az az angol Reading-book, iskolai olvasókönyv, melyben benne van Kossuth egy angol szónoklata. Szép dolog az, hogy a nagy szónokok nemzetének fiai egy volt pataki és eperjesi diáktól tanulják meg, hogyan kell angolul szépen szónokolni. Később is a tanulni-tudás volt életének áldott vígasztalója. A hontalanság szomorú napjaiban öreg fejjel tanulta meg a botanikát, öreg lábakkal járta fürgén az Alpok magasságait. Szorgalmasan gyűjtötte, szárította, meghatározta a növényeket. Jól esik látnunk a botanika gyönyörűségeibe elmerülni a volt eperjesi diákot ugyanakkor, mikor az eperjesi tanár, Hazslinszky Frigyes a botanikának elsőrangú búvárlója volt. De élt-e az egyházához való ragaszkodás Kossuthban, akit annyira elfoglalt a hazája érdekében folytatott szakadatlan munka és küzdés? Hála Isten, erre is igennel felelhetünk. Istenhez emelkedő, eszményies, vallásos gondolkodásáról iratainak szónoklatainak sok helye tanúskodik. Magam is olvastam öregségében a lapokban megjelent nyilatkozatát, melyben kijelentette, hogy evangélikus egyházának ragaszkodó, hű fia.