Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

22. A báró Prónay-nemzetség

131 követi jelentését. Tagja volt az első pesti népképviseleti országgyűlés képviselőházának is. Bátor, szókimondó beszédeiért, melyeket itt tartott, a Bach-korszakban haditörvényszék elé állították, habár mint a „szigorú törvényesség embere", Debrecenbe már nem ment át az országgyűléssel. Az elnyomatás sötét éveiben a nemzeti űgv védelmére több külföldi lapba cikkek hosszú sorát írta meg. Később a Pátens ellen alapos jogérzékkel megírt német röpiratával sokat tett a külföldi közvélemény felvilágosítására. Itthon pedig a Pátens ellen való küzdelemben egyházának egyik legbátrabb és legbölcsebb vezére volt. így a legnagyobb Prónayt méltán odahelyezhetjük Radvánszky Antal mellé, aki meg ennek a Prónayakkal testvérnemzetségnek volt legkiválóbb tagja. Ezekért az érdemeiért, de rátermettségéért is 1861-ben egyetemes felügyelőnek választották meg. Ezt a tisztet buzgón és bölcsen vitte egy negyedszázadig. Prónay Gábor közéleti jelentősége azonban nem merült ki politikai és egyházi szereplésében. „Vázlatok Magyarhon népéletéből" című díszes, németül és franciául is megjelent néprajzi munkájával sok barátot szerzett nemzetünknek a művelt Nyugaton. Itthon ezért a Tudományos Akadémia levelezőtagnak választotta meg. Elsőrangú zeneszerző volt, és pedig, mint a lelkes magyar Prónaynemzetség tagjához méltó, a magyarstílű zenét művelte. Elnöke volt a Nemzeti Zenedének. Stipendiumot is alapított a magyar zenében kiváló ifjú zeneszerzők részére. Kedvelte a képzőművészeteket; egyik alapítója volt a Képzőművészeti Társulatnak. Mint a művészetekért, irodalomért nagy áldozatot hozó mecénás és műértő ember, acsai kastélyát a műkincsek, könyvek, nagyjelentőségű múzeumává tette. 9·