Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

21. A Görgey-nemzetség és Görgey Arthur

126 császári tanult tiszteket, részben nem is magyar honpolgárokat, akik nélkül a sereg talán szétbomlott volna. Azután végrehajtotta nevezetes téli visszavonulását, melyet Rustow, a kiváló svájci katonai történetíró hadvezéri remeklésnek nevez. A kápolnai csata után, melyben Dembinszky Henrik, a fővezér elvesztette a sereg bizalmát, mint a debreceni kormánytól kinevezett ideiglenes fővezér, a diadalmas tavaszi hadjáratban Komáromig vezette seregét, majd a kormány parancsára Budát foglalta vissza. Újra Komáromba térve vissza, már Bécs ellen készült, de az oroszok betörésének hírére, a kormány parancsára, ismét hadvezéri remekléssel, Vácon, Miskolcon, Debrecenen át Aradig vezette lerongyolódott, elfáradt, hadiszerekben hiányt szenvedő seregét. A Temesvárnál álló másik sereg teljes veresége után, mint Görgey kijelentette, már csak a fegyverletétel volt hátra, ha harmincezer jó magyar katonát teljesen céltalanul és reménytelenül nem akartak mészárszékre vinni. Ennek tudatában nevezte ki öt a kormány diktátornak. Tehát a fegyverletételért, melyet elkerülni nem lehetett, osztozik vele a felelősségben a történelem ítélőszéke előtt. Beleegyezett ebbe különben seregének törzstisztikara is. Szívetrázó völt a hadseregnek és a rajongva szeretett vezérnek egymástól való elbúcsúzása. Görgey azzal, hogy az oroszok és nem az osztrákok előtt tette le a fegyvert, mintegy éket vert a büszkeségükben vérig sértett osztrákok és elbizakodott szövetségeseik közé. Ez is egyik nagy oka volt a szövetség gyors felbomlásának. Így állott azután 1859-ben és 1866-ban Ausztria annyi ellenség között elszigetelve, egymagában. Ezért kellett keresnie a magyarsággal való kiegyezést. Ilyen