Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

17. Papp-Váry Elemérné

104 remekmű egy szép, hosszabb költeményének kevésszóval mindent kifejező három sora: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Nem Luther lelke, nem az Erős várunk harsonája zeng-e vissza az evangélikus hitében olyan erős költő szíve közepéből·? Mert bizony ez a három sor több mint szép költemény. Fellebbezés ez az emberek igazságtalan ítéletétől az örök Igazság ítélőszéke elé. Nemzeti erőnek és hitnek örökre buzgó gazdag kútfeje ez, Magyar kiadásban a lengyelek „Nincs még veszve Lengyel országa" ez, melyet addig énekeltek, soha el nem csüggedő hittel, míg a történeti események világcsodának feltűnő fordulata valósággá nem tette. Egy rettenetes földrengés ledöntötte a lengyel nemzet sírjáról három világhatalomnak, az orosznak, porosznak és osztráknak kőszikláját. Beteljesedett a biblia szava, hogy a bit hegyeket mozdít el helyéből. A mi nemzeti nagylétünk sírján csak négy kavics nyugszik. Olyan négy kis hatalom, mely önmagában beteg, mert a természet és az igazság örök törvényeivel ellenkezik a fennállása. Most, igaz, ennek a négy kavicsnak is ólomsúlya van rajtunk, de csak egy kis fordulása kell a világtörténetnek, hogy a nemzetre, ha erősen akarja, eljöjjön az a jobb kor, amiért hívő lelkünk Papp-Várynéval imádkozik. És ekkor a nép ezreinek el kell zarándokolniok annak sírjához, aki a legnehezebb időben nem esett kétségbe nemzete sorsa fölött, aki hitét bele tudta sugároztatni milliók szívébe és ezzel a szebb jövendőnek egyik legnagyobb munkása volt.