Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Hat nap Sopron életéből

50 Radvánszky-név glóriával övezve ragyog minden magyar és különösen minden evangélikus magyar ember szemében. És a zsarnokság nem tudta vérbefojtani a Radvánszky-lélek magyar hevületét. A vértanú fia, János, atyja szenvedéseinek tanuja „csak azért is" kuruc magyar lett; legodaadóbb híve II. Rákóczi Ferencnek, önzetlen kincstartója a „szövetkezett rendek"-nek. Előttünk a Radvánszky-nemzetség típusa a közügyért önzetlenül buzgólkodó magyar előkelő nemesi és főnemesi rendnek, mely kiérdemelte, hogy első legyen a tiszteletben, mert első volt a szolgálatban is. HAT NAP SOPRON ÉLETÉBŐL. A Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájáról megint a szelídebb dunántúli vidékre jutottunk. Magaslaton, bükkös erdő szélén állunk. Alattunk gyümölcsösök, szőlőskertek. A széles völgy közepéről körbevonuló, bástyákkal koronázott hatalmas várfalak mögül gótikus tornyok tekintenek felénk. Ez Sopron, a dunántúli Sión. Sajnos, a XVII. század közepe óta már csak egyetlen Sión. Csepreget 1621-ben vérbefojtották II. Ferdinándnak a jezsuitáktól felizgatott belgiumi francia zsoldosai. A Szent-Bertalan éjszakával vetélkedő kegyetlenséggel több mint ezerkétszáz védtelen polgárt gyilkoltak le: egyrészüket, papjukkal, a nagy Zvonarics Imrével együtt a templomban, őt magát az oltár előtt. Sárvár pedig 1645-ben veszett el, Nádasdy Tamás ós Kanizsay Orsolya méltatlan ivadékának, Ferencnek hitehagyása miatt. Szálljunk le magaslatunkról és próbáljuk megismerni dunántúli Sionunknak: nem az arcát —