Szigethy Lajos: Luther lelke. I. (Budapest, 1926)

Veress Pálné, Beniczky Hermin

133 Bizony méltó dolog, hogy áldjuk azt a végrendeletet, melyből annyi jó származott sok ezernyi magyar evangélikus ifjúra, de áldanunk kell a nagyasszonyt is, aki tettekben gyümölcsöző haza- és egyházszeretetet örökölt dicső őseitől és ezt átszármaztatta hozzá méltó utódaira is. Életének részletes leírása nem lehet feladatunk e kis könyv sziikreszabott keretei között, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy végrendelete csak legfeltűnőbb megnyilatkozása nemes lelkületének. Egész élete nem más, mint a vallásosság, hazafiasság, jóság, áldozatkészség megnyilatkozásainak szakadatlan láncolata. Mecénása volt minden nemes nemzeti és egyházi ügynek. Szuperintendens Kis Jánost is segítette egy könyve kiadásában. Ráillik a szent ige (II. Timotheus 4, 7—8.), amit maga választott a sírja felett tartandó beszéd alapjául, mert ő a nemes harcot megharcolta és a hitet megtartotta. VERES PÁLNÉ, BENICZKY HERMIN. Nógrád vármegye kies déli tája az otthona, mint Róth-Teleki Johannának, Veres Pálnénak is, aki a magyarországi felsőbb nőnevelést reformálta és ezzel bebizonyította, hogy Luther lelke él benne. Mert a mi „tanító" egyházunk előljárt a nőnevelésben is. Már Luther írt tervet a nők oktatására \

7onatkozólag, sőt háza kicsiben mintegy felsőbb leánynevelőintézet is volt. Bora Katalinhoz szívesen adták egy-egy időre leányaikat a legelőkelőbb német családok. Bizony kissé eleven volt néha a Luther-ház. A nagy reformátor nem egyszer kertje illatozó virágai és zümmögő méhei közé vonult vissza és ott elmélkedett, dolgozott.