Moravcsik Gyuláné: Gróf Teleki Józsefné Róth Johanna 1741-1813 (Budapest, 1899)

22 bizalom s az Isten iránti liála. Bizalommal, nyugodtan néz a halál elé. Oly nyugalommal, milyet csak egy jól betöltött és nemesen átélt élet után érezhet valaki. Saját lelkiismeretével tisztában van és csak a hátramaradottakról óhajt gondoskodni. Hálával emlékezik meg végrendeletében Isten áldásáról, hogy oly szülőkkel bir, kik nemes irányban vezették életét; hálával gondol jó férjére, örül jó gyermekeinek s inti őket a szülői tiszteletre, hitbuzgóságra és jótékonyságra s végül köszöni, hogy Isten anyagiakkal bőven megáldotta; de ezen áldásban másokat is óhajt részesíteni. — „Ha nekem van, legyen másnak is." — Ezt az elvet követi, nem pedig azt, amit a mai világban annyian tartanak, hogy a meglevő vagyont csak maguknak tartogassák és ha lehet még többet gyűjtsenek. Takarékos. Vagyonát fiainak gyarapítva adja át; de csak azért szerez, azért gyűjt, hogy aztán oda áldozhassa oly célokra, melyekre kevesen gondolnak. Gondoskodik az egyházakról, melyek hozzá tartoznak. Mindegyik számára alapítványt tesz. Kedves templomának sorsát még életében biztosította, melyet méltán nevezhetünk az ő templomának, mert ő volt annak leggyakoribb látogatója. Legnemesebben nyilatkozik meg kedélye és jótékonysága, mikor az iskolákról szól. Ösztöndijakat hagyományoz, úgy a nép, mint a felsőbb iskoláknak. Amazoknak csekélyebb, inkább buzdításra szolgáló összeget, emezeknek nagyobbat hagyományoz, hogy a gimnáziumi alapítványok valóságos segélyül szolgáljanak szegény tanulóknak. Ezen alapítványok megtéte-