Szlávik Mátyás: Kant ethikája (Eperjes, 1894)

III. Az alapelvek követői és ellenesei

36 gel és az emberi természettel ellenkező elvet állított ö fel. Különösen félreismerte az akarat tehetségét, mely «interesse nélkül» mozdulatlan marad. Ezenfelül Kant a vallás ellensége, a midőn a morált elébe teszi és istene és erénye is csak képzeleti stb. — Kant ellen nyilatkozott «egy agg bölcselő» is a Tud. gyűjt.-ben (1824.), de igaztalanul és következetlenül. Kant kritikai bölcsészete hazai terjedésének ellene hatott még P. Horváth Α., a «Hunniás» szerzője, ki e rendszert «az éretlenségek éretlenségének» tartotta, továbbá Ruszék, ki 1811. Buhle nyomán kiadatott «filozófiája rövid históriájában» azt állította, «hogy Kant systemája nem áll megmozdulatlan lábon, s vannak benne oly állítások, melyek nincsenek megállapítva elégséges okokkal s tartós és talpas argumentumokkal», végül pedig Eresei Dániel (1781—1836.) debreczeni s Imre János egri, majd egyetemi tanár. Sőt a németorsz. Wöllner-féle orthoclox-konservativ ministeriumhoz hasonlóan nálunk is a helytartó tanács megtiltotta Kant rendszerének egyetemi tanítását, a hol Kreil és mások voltak annak követői. Tiltott portéka volt az, mint hajdan Apáczai Cs. J. bölcsészete s ugyanaz várt Schelling és Hegel bölcsészeiére s annak követőire is, míg a rationalista theologusok az egyes prot. fakultásokon nálunk is örömmel üdvözölték a hittannak az erkölcstanra való visszavezetését, s a positiv dogmának a láthatatlan egyház észhitébe való beolvadását.