Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> ban lelkes buzgalommal, lankadatlan erélylyel ragadtak meg minden alkalmat, hogy lelkesedésüket, tudásukat másokra is átszármaztassák. Itt volt a kathoJihus egyház védtelen a protestantizmussal szemben mindaddig, mig a jezsuiták részben a protestánsok fegyvereivel fel nem veszik a harczot és megváltozott politikai körülmények közt ismét helyre állítják a katholikus egyház uralmát. Azon férfiak nevezetesebbjei, kik német egyetemi műveltséggel és lángbuzgalmukkal működtek egyházi es irodalmi téren, a következők: Hontcr János, Siklósy Mihály, Henckel Jánor, Stökel Lénárd, Czirják Márton, Liiiczy Dénes, Budai Boldizsár, Lányi Keresztély, Zigler János, Szalay Mihály, Dévay Biró Mátyás, Gálszéchy István, Debreczeny György, Kopáchy István, Huszár Gál, Radányi Vazul, Kálmáncsehy Márton, Sztáray Mihály, Batizy Endre, Ozoray Imre, Szegedy István, Thury Lukács, Derecskey Döme. A főurak hatalmasabbjai közül a nagyobb rész protestáns, ezek: Thurzó Elek kincstárnok; Révay Ferencz, nádor-helyettes; Nádasdy Tamás, Perényi Péter, Drágfy Gáspár, Petrovics Péter, Enyingi Tőrök Bálint. A mohácsi vész korában protestáns Magyarországról szó sem lehet, mert akkor tájt csakis egyes városokban kezdett elterjedni mint tan, de egyáltalában egyházilag szervezkedve nem volt. Ezen reformáczió-mozgalmak a magyarországi államszervezetet és társadalmat csak is érintették: maga az állam egész a mohácsi vészig a Mátyás király halála után bekövetkezett iouri tűlhatalom befolyása alatt állott és e körülmény okozta a mohácsi vészt. Minden főúr a XV. század végén és a XVI. század elején tisztán szemé-