Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

III. A keresztyénség jelentősége a magyar nemzet szempontjától

30 egyesült keresztyén nyugoti népek nemzeti létét megsemmisítik, töredékeit pedig faji és nyelvi különállás nélkül magukba olvasztják. Az ellentét magyarság és az európai keresztyénség között már nem lehetett volna nagyobb. A vallás közösségénél fogva némileg összetartozó földmivelő elemeket, az iparral, kereskedéssel foglalkozó keletkező városi elemet és a nagy földbirtokú nemességet látjuk szembenállani a pogányvallású, pásztorkodással foglalkozó, idegen, ismeretlen nyelvű és fajú, rabló liadikalandozásban kedvét lelő magyarsággal ; a keresztyénség legalább elvben központosítva van a római császár fenliatósága alatt; a magyar törzsszervezetben él, mert úgy látszik, a fejedelmi hatalom Árpád utódjai alatt erősen meglazulhatott; erre vall legalább az a körülmény, hogy a magyarság akárhányszor két-három országba is betört vagyis egyik törzs a másiktól és a fejedelemtől is függetlenül intézhette rabló hadi kalandjait. A had szervezetére és a harc modorra vonatkozólag is igen nagy volt az ellentét magyarság és keresztyénség között. A keresztyén had nem volt sem egységes szervezetű sem egyöntetűen begyakorlott hadsereg; csak harczias és erélyes császárok tudtak némi rendet és fegyelmet behozni a hadseregbe. A harczdöntő főereje pedig a keresztyén hadaknak mindenütt a nehéz, pánczélos lovasság volt. Mindezekkel szemben a hadjáratban magában a magyar hadszervezet teljesen egységes; minden egyes magyar harczos könnyű lovas, sisak, pajzs, kard, lándzsa és íjjal felfegyverezve. A könnyű lovas harczmodor akkoriban a IX. és X. században merőben ismeretlen «gész Európában. Ez magyarázza meg a magyar had-