Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

II. A keresztyén egyház világtörténelmi jelentősége

25 resztyén papnak és szerzetesnek a vére ömlött ki addig, mig egy kis emberies keresztyén vallásos, érzületet tudtak a vad harczosokba csepegtetni, keresztyén türelem és alázatosság, apostoli buzgalom és lelkesedés, mély politikai belátás és számítás volt ehez szükséges. Ezen tulajdonságok pedig teljes mértékben megvoltak az akkori szerzetesekben és a római patriarkákban vagy pápákban. Az akkori szerzetesek megítéléséhez ne azt a mértéket vegyük, melyet a mult században szoktak egyáltalában alkalmazni a szerzetesek megítélésekor; mely mérték mai nap is tartja magát akár hány ember véleményében, mikor olyan szerzetesre gondol, kinek semmi komoly foglalkozása nincs, a kis imádkozást és szent gyakorlatot gépiesen elvégezvén, egész nap henyél és unatkozik, mindenféle furfanggal élelmet koledál össze a népnél, melynek vastag tréfáit érti és viszonozza; az ilyen szerzetest már azon kor alkotta, melyben hivatása nem volt. A középkor szerzetese egészen más jelenség. Ne gondoljunk azokra az oszlopszentekre és remetékre, kiket a nép szentekként tisztelt, kiknek az élete csakugyan haszontalan volt, mert nagy csalók vagy nem rendes elméjű emberek voltak. Az ötödik és hatodik századtól fogva a szerzetes apostol, hittérítő, tanító, orvos, ügyvéd, jóbarát, írástudó, vadon erdők kiirtója, föld és kert észszerű müvelője, vad pogány népek ismerője; fáradhatatlan utazó, veszélyektől vissza nem riadó, bátor és hőslelkületű ember volt. Előképét ott keressük az első apostolok között, kik éhen, szomjan, vizén és szárazon, nappal és éjszaka utaztak, tanítottak, téritettek, nem