Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

II. A keresztyén egyház világtörténelmi jelentősége

19 tak harc/ok; ez azonban nem bizonyítja azt, hogy mind ez egyszersmind a keresztyénség szellemében is történt. Ellenben a rabszolgaságnak a keresztyén államokban való teljes megszüntetése a legújabb időben határozot tan a keresztyén szellemnek a végdiadala volt. Hogy továbbá a középkorban az általános harczokat némileg korlátozták, és az ujabb időben oly sokat fáradnak a béke érdekében, szintén a keresztyén világfelfogás emberies gondolkolkozás módjára vezethető vissza. Az a másfél ezer esztendő, mely a keresztyénség kezdetétől a reformáczióig kiterjed, egy teljesen különálló, sajátságos korszaka az emberiségnek. Középkornak szokták azt nevezni egy ma már tartalmatlan szempont alapján; az elnevezés azonban lényegtelen. Mi ma már oly messze állunk ettől a kortól, hogy módunkban áll e kor eseményei, mozgalmai, intézményei, eszméi csoportozatát áttekinteni, és igy a lényeget megközelítő képet alkotni magunknak. Az alapja ennek a kornak, honnan minden további fejlődés kiindul, azon körülmény volt. hogy három világra való, egy magában is óriási tényező, egymás kölcsönhatása alá került; e három tényező, mint már fenntebb említettem, a nagy ó-római birodalom, a keresztyén vallás, és a germán népfaj előre nyomulása volt. Mind a három tényező sem fejlődése azonos fokán nem állott, sem erejének azonos mértékével nem rendelkezett. Mind a három mélyen gyökerezett az emberiség múltjában és most egymásra zúdulva, egymást megsemmisíteni, átalakítani törekedtek, vagy pedig egymásba simulni, kibékülni és együtt érvényesülni. E liarczban, melyben emberek milliói vesztették életüket, a római