Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

186 nak elismerését múltban jövőben egyaránt nemcsak a nemzet összesége, hanem a koronás király részéről is. Mert jelenthet-e a koronás magyar királynak azon elhatározása, hogy Bocskai István és Bethlen Gábor emlékét szoborral óbajtja megörökíttetni, egyebet, mint hogy nagy uralkodói bölcsesége a protestáns nemzeti eszme legkiválóbb bajnokaink alkotásait megértette és a magyar nép szivében irántuk nyilvánuló tiszteletnek szabad folyást engedett. És ha jóságos bölcs királyunk jóvoltából Bocskai és Bethlen szobrai állanak, a protestáns nép ezek láttára nemcsak régi viharos múltja dicsőségén fog lelkesedni, hanem erős elhatározás kél szivében, vért és életet áldozni azért a királyért, ki nemzetét megértette, kinek szive nemzetéével összeforrt. Nem tudjuk mit hozz reánk a jövő! El lehetünk készülve arra, hogy a protestantizmusnak is nem egy harezot kell majd felvennie, hogy múltja dicsőségéhez méltóan állhassa meg helyét. E harezok már most is elpre vetik árnyékaikat és a belőlük való szerencsés kibontakozás egyedül attól függ, megértjük-e a mai kor eszmeáramlatait és idejekorán beletiuljuk-e illeszteni álláspontunkat az áramlatok keretébe. E bekövetkező harezokra nézve egy nagynevű hitrokonunk már kiadta a jelszót: „Az egyház minden egyes tagjától elvárja, hogy kötelességét megteszi." Ha igaz lelkiismerettel, teljes elszántsággal és következetesen követjük e jélszót, ujabb diadalunk sem fog sokáig késni!