Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VIII. A protesztans nemzeti visszahatás. A szabadelvű eszmék és a protesztantizmus

ket buzdította a magyar nyelv mentül hathatósabb támogatására; kőrútja alkalmával a német gyülekezetek lelkészei nem latin, hanem magyar üdvözlő szónoklattal várják, a lelkész és tanitóknak kötelességévé teszi a magyar nyelv elsajátítását. A Dunántúl azonban a magyar nemzeti érzület sem a német, sem a tót protestáns lakosságban erösebb ingadozásnak sohasem volt kitéve. Kedvezőtlenebb volt azonban a heiyzet Felső-Magyarországon. Mikor megkövetelték, hogy minden lelkész és tanitó a magyar nyelvet elsajátítsa, hogy magyar isteni tisztelet tartassék ott is, hol a magyar ajkú hivek elenyésző kisebbségben vannak, hogy a magyar nyelv az iskolában kötelezőleg tanittassék, mindez nemcsak a magyar nyelv ellen, hanem, a mi ennél veszedelmesebb volt, a magyar nemzeti eszme ellen is erős visszahatást támasztott. A tótok kezdték félteni anyanyelvüket, s mindenképen megakarták azt menteni a képzelt végromlástól, a protestáns középiskolákban tót önképző körök kezdtek alakulni, tót anyanyelvű tanárok vezetése alatt. A hirtelen öntudatra ébredt csekély művelt elem a cseh és orosz irodalmi, majd határozott anyagi és erkölcsi befolyás alatt, minden tót nemzetiségi mozgalmat támogatott. Egy evangélikus szuperintendens állott a tót nemzetiségi mozgalom élén, ki folytonosan ostromolta felirataival a helytartótanácsot, kérve a tót nemzetiséget sértő nyelvtörvény hatályon kiviil való helyezését A harcz nem maradt meg egy helyben: a magyar országgyűlés tanácskozó termei, a megyék gyűlései, a protestánsok konventjei egyre nagyobb elkeseredéssel visszhangoztatták a nemzetiségek ügyét. Midőn