Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

161 ellen ép a császári önkény ellen és nem egyszer fényes bizonyítékait szolgáltatta haza- és szabadság szeretetének. Csakhogy a két túlnyomó erejű ellenfél együttes és folytonos támadása végre is elzsibbasztotta a nemzet erejét akkor, mikor egész Európa együttes támadása megszabadította a magyart, egyik ellenségétől, a töröktől. Már épen csakis akkora ereje maradt, liogy egy utolsó erőfeszítéssel. a II. Rákóczy Eerencz által vezetett szabadsági)arczczal megmentse nemzeti létének utolsó legszükségesebb feltételeit. A mi ezután következett, tetszhalottszerű állapot volt, ha beleszúrták eleven testébe a tört. nem érezte azt többé, nem jajdult lel fájdalmában, hanem mozdulatlanul maradt. A nemzetalkotó nemességnek egy része, a főnemesség megszűnt a nemzet szerveiében működni, mert teljesen odadobta magát olyan czéloknak, eszménynek és életmódnak, melyhez a magyar nemzetnek semmi köze sem volt. A magyar mágnásosztály, melynek egynehány családja volt csak protestáns, még idehaza sem lakott, egyik-másik főúr mégcsak nem is látta Magyarországot: külföldön, született, künn nevekedett, otthon Bécsben érezte magát, magyarul nem tudott, műveltsége, jelleme, gondolkozása és érzése módja merőben idegen volt, csak a hulláját temették el idehaza a családi sírboltban. A magyar középnemesség magyar volt ugyan, de olyan különös volt a felfogása, hogy épen olyanban kereste a nemzeti szellemet, mely elöli, nem pedig fejleszti ; a kűlföldieskedő főúr ruháját magára nem vette, hanem igenis viselte a zsinóros sujtásos magyar ruhát; a főúr ízlésének megfelelő párisi vagy bécsi irodalmi terméket be nem vette a természete, hanem a helyett 11