Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VII. A protestáns nemzeti párt hanyatlása és bukása. A nemzetietlen kor és e protesztantizmus legszomorúbb állapota

139 köt, hadseregét pedig a tatár rabságba hurcolja. Erdélyben a törők egymásután Barcsay, Rhédey es Apaffy-t tevén meg fejedelemnek, a szabad fejedelemség választásától elüti a rendeket, a császár is állit fejedelem jelöltet Kemény János személyében; de Rákóczy is ragaszkodik fejedelemségéhez ; a török erélyes fellépésének eredménye volt II. Rákóczy György leveretése és eleste; Kemény Jénos leveretése és eleste ; Apaffy Mihálynak mint bábfejedelemnek Erdély trónjára való jutása és a töröknek korlátlan rendelkezési joga Erdélyivel. De hogy mindez mennyire megingatta a protestáns nemzeti ügy állását, mutatja az 1662. pozsonyi országgyűlés. Jellemző a hetyzetre nézve, hogy az evangelikus rendek a kath. Zrínyi Miklós bánt kérték fel, jöjjön minél hamarabb az országgyűlésre; tőle várván nem vallási álláspontjuk elfogadását, hanem azt, hogy mint lovagias magyar ember támogatni fogja őket méltányos és törvényes szándékaik megvalósításában. A vissza katholizálás Leopold uralma kezdetétől fogva az erre alkalmas helyeken oly tűzzel folyt a kath. főurak részéről, hogy nem ok nélkül döbbentek meg a protestánsok az igy megkezdett térítések reájuk nézve gyászos következményeitől; ez időszakban érte el a jezsuita szellem Magyarországon nagyszabású sikereinek legéretteb gyümölcseit; maga az uralkodó, a papnak nevelt Habsburg ivadék mindenben egy nemzetközi politikai kalandorszövetkezet (Montecuculi, Porcia, Lobkovitz, Hocher) jezsuita gyóntató atyák, spanyol származású vakbuzgó asszonyok, bizalmas komornyikok kész prédája, ezek felfogása, izléso, érdeke, szeszébe szerint döntött.