Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> függővé, hanem számos rajta teljesen kivül álló tényezőktől, mert a XVII. század első fele a reformáczió és ellenreformáczió küzdelmének korszaka — a csatatéren. A protestantizmus fellépése és sikeres harezai nem annyiból mentették meg a nemzeti államot, hogy fegyveres tülhatalmát tudta ideig-óráig érvényesíteni: hanem azért, mert azt a fegyvert, melylyel a protestantizmus a nemzeti szabadságharezot vivta, kénytelen volt az ellenfél is alkalmazásba venni a végett, hogy létjogosultsággal bírhasson. Az ellenreformáczió sikereinek titka nem a nagyobb fegyveres túlsúly, sem az a körülmény, hogy nagyobb volt a buzgalma ós ügyessége, hanem az, hogy a katholikus királypárt törekedett nemzeti lenni. Ezen elemet vitte bele a küzdelembe a katholikus királypárt részére Eszterházy Miklós és Pázmány Péter. Minthogy a pártküzdelem eme korszakban érte el tetőfokát, mindkét párt a másik teljes megsemmisülésével törekedett a saját létét érvényesíteni, megalkuvásról, egymás mellett békés együttlétről ez idő szerint szó sem lehetett, mert mindegyik párt a maga számára követelte azt, hogy jogosnak, igazságosnak elismerjék, miga másikat hazafiatlannak, sőt törvénytelennek tekintette. Eszterházy Miklós és Pázmány Péter maguk is protestánsok voltak gyermekkorukban, de már őket elsodorta a véletlen forgataga olyan életkörülmények közé, hogy nagy tehetségeiket az ellenfél számára voltak kénytelenek érvényesíteni. Mint minden forradalmi korszak, ez is csak nagy tehetségeseket tolt előtérbe. Bocskay és Bethlen, Illésházy, de még inkább Eszterházy és Pázmány nem tartoztak az uralkodó főne-