Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> den különösebb következmény nélkül. De a fentebb emiitett férfiak közreműködése mellett, sokkal nagyobb szabású, mondhatni az egész emberiségre kiható lön müködésök. A rend ezélja a pápaság érdekeinek keretében a saját érdekeit érvényesíteni, minden más czél ennek rendszeresen alá volt rendelve; az ifjúság oktatása, misemondás, egyházi szónoklat, gyóntatás, térítés mind csak eszköz volt a rend hatalmának gyarapítására. A mivel pedig legnagyobb sikert értek el, az a rend szervezete volt: egyeduralmi és katonai. Rómában székelt az egész rend u. u. generalisa, ki korlátlan hatalommal rendelkezett a rend minden egyes tagjával: a tagok felebbvalóikkal szemben feltétlen engedelmességgel tartoztak (tamquam lignum et cadaver) a feltétlen engedelmesség a rendes szerzetesi fogadalmakhoz járult (szegénység, nőtlenség, a kath. hit terjesztése") Az egyes rendtag szegény illetőleg vagyontalan volt, de a rend maga különösen az utolsó időben dúsgazdag. A rend figyelmét semmi sem kerülte ki, a mi a tömeg jóindulatát, a fejedelmek kegyét, vagyont, hatalmat, tekintélyt, dicsőséget szerezhetett. Mint paedagogusok (tanítók) a rend czéljává tették az emlékező tehetség legmagasabb fokú igénybe vétele mellett az ifjú kedélyét a lehető legnagyobb vallási buzgalomra nevelni; az egyéni természetet itt is igénybe vették; ha az értelmi tehetség nagyobb volt, mint a kedély mélysége, a vitatkozási ügyességre fektették a fősúlyt. Hogy a legnagyobb eredményt elérhessék, minden eszközt alkalmaztak, a mivel csak hatni lehetett az ifjú kedélyére. Nagy fegyelmet tartottak, növendékeikre éjjel-nappal felügyeltek; a hit-